Amikor beszélgetek a klienseimmel arról, mit is szeretnének, olyan célokat szoktak megfogalmazni, mint hogy leadni x kilót, eltüntetni a derekukról, combjukról, csípőjükről a fölösleget, izmosodni, ne fájjon a hátuk, derekuk, könnyebb legyen a napi rutin, ne érezzék magukon az idő múlását.
Összességében két ok dominál bennünk, az egyik, hogy ne legyenek fájdalmaink, a másik pedig, hogy jól nézzünk ki. Mert mindannyian jól akarjuk magunkat érezni a bőrünkben.
Nem könnyű azonban kilépni a mókuskerékből. Sokszor fogunk valamibe, aztán történik valami és abbahagyjuk. Kezdünk, és újrakezdünk. Lehet, hogy veled is megtörtént, hogy elmaradtál edzésről és valószínűleg meg is nyugtattad magad azzal, hogy nyomós okod volt rá.
Mi történik, ha kihagysz egy alkalmat? Jellemzően semmi végzetes. Éppen ezért teszed meg legközelebb, meg legközelebb is, amikor „úgy alakulnak a körülmények”.
Lehet az ok a gyerek, a fodrász, a barátok, egy koncert. A gond az, hogy ilyenkor már nem csak egy körből maradtál ki, hanem jókorát léptél vissza. Mert az eredmények, ezt biztosan tapasztaltad az életed különböző területein, nem lineárisan érkeznek. Nem úgy, hogy minden lépésedet, tettedet valami látható jutalom követi, hanem el kell érned, azt a bizonyos kritikus tömeget, amikor beindul a látható, érezhető változás. Ez az edzéseinknél is így van.
Teszed bele a munkát, teszed bele a munkát, míg egyszer csak azt veszed észre, hogy már sokkal könnyebb és sokkal tetszetősebb a látvány is a tükörben.
De ahogy a víz felforralásához is kell az a hőmennyiség, és nem elég 95 fokig melegítenünk, az edzésekkel is fokról fokra lépegetünk. A víznél látszik, hogy melegszik, apró buborékok képződnek, de csak 100 fokon fog forrni a mi magaslati viszonyaink között. Ha 95 foknál lekapcsoljuk a melegítését, vissza fog hűlni, és később, amikor újra melegíteni kezdjük, már nem 95 fokról indulunk, hanem kevesebbről. Ezért nem is csak 5 fokot kell emelni a hőmérsékletén, hanem 5+x fokot.
Látom, ahogy a folyamatosan újrakezdők sok munkát végeznek el, de mert csak a pici buborékok megjelenéséig tartanak ki, az eredmény örömét nem ízlelik meg. Hiába már csak az az icipici kellene, jön az a bizonyos eltérülés. Ezért aztán nem csak elfáradnak, de egy idő után azt is gondolják, hogy a dolog nem működik, vagy ők nem elég ügyesek hozzá, hogy meg tudják csinálni. Pedig csak mindig visszafordultak, pont mielőtt működni kezdett volna.
A céljaink azok, amik újra és újra visszarántanak bennünket az eltérüléstől, ezért ez a legnagyobb kincsünk, amire a legjobban kell vigyáznunk. Beszélj róla, írj róla, legyenek képeid, amik emlékeztetnek rá, és tedd valósággá.[
Tetszett ez az írás? Ha fontosnak érzed, hogy másokhoz is eljusson köszönöm, hogy megosztod.