Klienseim sokszor teszik fel a kérdést, miért pont most jelentkezett a panaszuk, betegségük vagy a már meglévő tünetük miért pont most erősödött fel.
Olyan ez, mint amikor egy poharat meg akarunk tölteni. Akár csöpögtetjük, akár folyatjuk bele a vizet, csak az idő tényező fog változni, végül a pohár megtelik, sőt, túl is csordulhat a szélén a víz, ha tovább töltjük.
A fascia- és mozgásvizsgálatok során minden esetben egyénileg tárjuk fel, milyen tényezők járulhattak hozzá, hogy végül az a panasz kialakult vagy erőteljessé vált, és a megoldást is ennek megfelelően személyre szólóan alakítjuk, vannak azonban tényezők, amik olyan nagy számban fordulnak elő, és olyan jelentőségűek, hogy érdemes róluk tudnod. Ilyen például a hanyag testtartás.
A hanyag testtartás korunk jellemző tünete, amiről ma elegendő tapasztalattal és rálátással a birtokunkban azt is tudjuk, hogy sokkal nagyobb probléma, mint hogy pusztán esztétikai kérdésként tekintsünk rá.
A hanyag testtartás ugyanis nem csak a gerincsérv előszobája, sok más panasznak, disztorziónak, és közvetve nem mozgásszervi betegségeknek is oka lehet.
Mikor beszélünk hanyag testtartásról?
Amit ilyenkor látunk, az jellemzően a vállak és a fej előrehelyeződése, a csípő elbillenése, a háti gerinc fokozott íve. Amit nem látunk mert a testen belül zajlik, hogy ez az elhúzó erő jelentős plusz terhet ró a teljes gerincre, a nyaki, háti és az ágyéki gerincszakaszra, annak kötőszövet-, izom- és szalagrendszerére, mozgásszegmentjeire, érintheti a beidegzéseket.
Ami szintén nem látható, hogy a belszerveink számára szükséges tér beszűkül, ami azok működését is befolyásolja. Romlik a légzés hatásfoka, a szerveink keringése, a sejtszintű anyagcsere, a kötőszövet zsugorodik, az összetapadásával pedig a rétegei között csökken az átjárhatóság, ami az immunsejtek „közlekedését” is akadályozza, egyszerűen nem tudnak eljutni oda, ahol dolguk lenne.
És megjelennek a „rejtélyes” tünetek, a „váratlan” betegségek. Az illető köhög, rendszeresen náthás stb., a tüneti kezelések pedig nem hoznak számára tartós eredményt.
A folyamat azonban nem áll meg itt. Ha pl. egy váll nem mozog megfelelően, ez minden olyan mozgásra, amiben ez a váll érintett, befolyással lesz. Amiért nem biztos, hogy azonnal érzékelhető panaszt okoz, annak az az oka, hogy az agyunk megoldást talál. Mozgósít egy „B” tervet, bekapcsol, kiegyenesít, meghajlít, egyszóval kompenzál, mikor mi kell ahhoz, hogy egy elgondolásunk testi szinten megvalósuljon.
Amikor az agyunknak parancsot adunk, pl. hogy vezényelje le egy könyvnek a felemelését az asztalról és a fejünk fölötti polcra való felhelyezését, az agyunk a rendelkezésére álló információkat mérlegeli, majd ez alapján utasítja az izmainkat, amik végrehajtják a feladatot. Ha az agyunk fájdalmat regisztrál, olyan parancsot fog adni, ami minél inkább óvja az érintett területet. Így az új helyzetnek megfelelően a testünk megtanul egy új mintát, ami a problémás vállat, annak ezen izmait tehermentesíti. Ennek azonban ára van.
Mivel az adott váll már nem egy harmonikus működésen alapuló mozgást fog megvalósítani, hanem ennek a kompenzációnak megfelelő torzult mozgást, olyan izmainkat, izületeinket fogjuk túlterhelni, melyek eddig gond nélkül működtek. Mintha azt kérnénk egy kollégánktól, hogy a meglévő munkája mellett helyettesítsen bennünket is. Lehet, egy ideig meg fog tudni birkózni a megnövekedett terheléssel, de ha nincs változás, egy idő után biztosan sérülni fog valami, a munka minőségétől, az illető kolléga egészségéig.
Testi szinten is mindig a „leggyengébb láncszemnél” következik be a sérülés. Ahol már volt valamiféle született vagy szerzett probléma és „megpakoltuk” újabbakkal.
Mivel a mozgásminták az izom, idegrendszer kapcsolódása révén működnek, elegendő néhány hét, hogy szokássá váljanak, és ez az új, rossz minta váljon számunkra természetessé és bizonyos értelemben kényelmessé is.
Ezért nem könnyű a változtatás, hiszen az olyan lépéseket igényel tőlünk, ami a komfortzónánkon kívül esik. és éppen ezért történhet meg, hogy a harmóniából kibillent állapot lavinaként hozza magával a többi problémát.
A kompenzálással egy olyan mozgásrendszeri átrendeződés, izomegyensúly áthangolódás, elbillenés megy végbe, ami már nem lokálisan, hogy a példánál maradjunk, a vállat érinti, hanem holisztikusan az egész testet, szervezetet, ezen a ponton már nem is beszélhetünk csak mozgásrendszeri problémáról. Ahogy a kötőszövet sem ér véget egy ponton, ez ugyanis egy folytonossággal kapcsolódó hálózat, aminek révén minden mindennel összeköttetésben áll bennünk.
Így már könnyen átláthatjuk, hogy a gerincsérv egy tünet, következmény, ami nem is mindig a jéghegy csúcsa, és amit megelőznek (ha csak nem egy trauma, pl. baleset következménye) olyan állapotok, tünetek, amiket idejében észlelve megelőzhetjük a kialakulását.
Talán már eddig is sok kérdésedre választ kaptál, de biztosan érdekel, mit tegyél, hogy megelőzd a panaszokat, azok kifejlődését.
Abból kell kiindulnunk, hogy a testünk ahhoz alkalmazkodik, amit elvárunk tőle.
Ha ülsz napi 10-14 órát, érthetően ebben lesz jó, mert ehhez adaptálódott. Hogy a fennmaradó néhány ébren töltött órában és a nem üléssel töltött helyzetekben is jól, panasz és sérülés nélkül tudj(on) működni, erre, bármilyen furcsán is hangzik, meg kell tanítanod a testedet, az idegrendszeredet. Mivel korunk felnőtt emberének napi szintű élethelyzetei, az életmódunk erre nem alkalmas, ezzel tudatosan kell foglalkoznunk és az edzéseink keretei között megvalósítanunk.
- Fontos, hogy a hanyag testtartást ne kezeld te sem mindössze esztétikai kérdésként, sokkal inkább vedd egy komoly figyelmeztető jelzésnek!
- Tekints a testedre egy rendszerként, amiben minden mindennel kapcsolódik, arra hatást gyakorol.
- A testmozgást lehet támogatni, de semmilyen más módszer nem tudja helyettesíteni, mivel az ideg-izom kapcsolatok átírása aktív izommunkát igényel, ezért mozogj minél többet funkcionálisan, az izületeidet minél több síkban és irányban mozgatva.
Tudtad, hogy az EU-nak van testmozgásra vonatkozó iránymutatása?
A WHO elfogadott egy ajánlást, miszerint minden embernek naponta legalább 30 percig kellene testmozgást végeznie. A Bizottság azonban ebben a dokumentumában is felhívta a figyelmet arra, hogy egyes tanulmányok szerint ennél még több testmozgás lenne ajánlatos.
Fontos, hogy az ajánlás a napi rutinszerű tevékenységeink mellett történő testmozgást jelenti!
► A 18 és 65 év közötti egészséges felnőttek esetében a WHO által javasolt cél: legalább napi 30 perc mérsékelt intenzitású testmozgás hetente 5 napon, de legalább napi 20 perc intenzív testmozgás heti 3 napon, ezen felül az izomerő és állóképesség javítását célzó tevékenység, amit hetente 2-3 napon kellene végezni.
► A 65 évesnél idősebb felnőttek esetében elvben ugyanazokat a célokat kellene elérni, mint az egészséges fiatal felnőtteknél. Ezen felül ennél a korcsoportnál nagyon fontosak az elesések megelőzését szolgáló erősítő és egyensúly-javító gyakorlatok.
► Az iskoláskorú gyermekeknek naponta 60 percig kellene mérsékelt-intenzív testmozgást végezniük olyan, a fejlődésük szempontjából legmegfelelőbb formában, amely számukra élvezetes, és többféle tevékenységből áll.
Kérdésed van? Felmérésre vagy egy óránkra szeretnél bejelentkezni?
Hívd telefonszámunkat:
+36204656033