Milyen lenne az életed, ha bármilyen lehetne?

Gyerekként még természetes volt, hogy álmodoztunk. Nem voltak gátak a fejünkben, hogy mik és milyenek leszünk, ezért bármilyennek könnyedén el tudtuk képzelni az életünket. Milyen az az élet, amit te elképzeltél magadnak?

Egy kliensem arról mesélt, mennyire nem találja az örömöt mostanában az otthonán kívül. Kérdeztem, mit szeret csinálni, amikor épp nem dolgozik? Pár dolgot felsorolt, de mind az otthonához kapcsolódott. Utazni nem szeretsz, kérdeztem. Nem, felelte kategorikusan. Mit nem szeretsz az utazásban, érdeklődtem tovább. Azt, hogy kényelmetlen. És ha kényelmesen utazhatnál, akkor hova mennél, mentem tovább ezen a szálon, mire tűz éledt a tekintetében, és azonnal sorolni kezdte a bakancslistás helyeket.

Ez a történet jól mutatja, mennyire meghatározó, hogy mire fókuszálunk.

Milyen lenne az a jövő, amit TE élni szeretnél? Úgy is kérdezhetném, milyen klassz jövő szeretne megvalósulni általad?

Popper Péter egy beszélgetésben, amikor az öregedés jeleivel kapcsolatban kérdezték, azt válaszolta, “figyelem magam”. 

A figyelmünket azonban többnyire kifelé irányítjuk. Arra fókuszálunk, ami körülöttünk van, és hogy hogyan tudunk a külső elvárásoknak megfelelni.

De nem így születtünk. Ez a mintázat felépült bennünk.

Korlátozó mintázatok? Lehet másképp is?

Amikor gyerekként közösségbe kerülünk, ott már jó előre megrajzolták a kereteket számunkra, és ha kicsit kijjebb merészkedtünk, megróttak. “Rosszá” tettek bennünket, esetenként meg is büntettek, szeretetmegvonással, kiközösítéssel, megszégyenítéssel, mély sebeket ejtve rajtunk.

Mire felnövünk, már olyan mély gyökereket ereszhet a lelkünkben a külső kontrolltól való függés, hogy eszünkbe sem jut, hogy lehetne másképp is élni. Vagy ha képzelgünk is róla, a kódolt félelmeink hangosabbak, mint a vágyaink.

Ülünk a polcon, rajtunk az árcédula. De tényleg annyit érünk, mint ami rá van írva?

Egészen addig tud másolódni egy korlátozó minta, amíg a másolás folyamatát meg nem állítjuk. Ebben tud segíteni a tudatosság.

Ez a tudatosság nem más, mint egyfajta hajlandóság, hogy jelen legyünk az életünkben.

Szerintem ez nagyon izgalmasan hangzik. 

A harmónia visszaállítása

Amikor rendszeresen azt a visszajelzést kapjuk a külvilágból, hogy nem vagyunk “elég jók”, az a nézőpontunk keletkezhet, ha majd hozzá változom az elvárásokhoz, ha majd eléggé ilyen vagy olyan leszek, megérkezhetek a vágyott boldogságba, harmóniába.

Mi van akkor, ha ez egy korlátozó nézőpont, és az elvárásoknak lehetetlen tartósan megfeleni?

Ha azzal, hogy rendre áthágjuk a saját belső motivációnkat, csak betegségeket gyártunk magunknak?

A vérnyomás, cukor, pajzsmirigy, emésztőrendszeri, mozgásszervi problémák, a daganatos megbetegedések robbanásszerű emelkedése azt jelzi, ezek a mai kor emberének betegségei. Azoknak a megoldási módoknak a hozadéka, amit ma alkalmazunk. Azoknak a sztoriknak az árnyképe, amiket kitaláltunk arra, hogy belesimuljunk egy elfogadhatatlan szerepbe. Szerintem bátran kimondhatjuk, ez a stratégia nem működik.

Na, de mire tudjuk lecserélni?

Figyeld meg, szoktál-e hasonlót mondani?

Én nem vagyok olyan… Én erre nem vagyok képes… A mi családunkban ez (nem) volt szokás… Nekem (nem) olyan a genetikám… Nekem ez “a betegségem miatt nem megy”?

A lelkünk nem megvezethető olcsó trükkökkel. Előbb, utóbb felszínre bukkan a bennünk felépült ellentmondás és a harmónia hiánya betegségek formájában megmutatkozik.

Bár a betegségeket sok esetben úgy éljük meg, hogy azok minden előzmény nélkül, egyszer csak megjelentek, utólag mindig beazonosítható, lépésről, lépésre hogyan ágyaztunk meg számukra.

Azért vagyok itt, hogy elmondjam, semmi baj nincs veled!

Bármikor dönthetsz úgy, hogy megváltoztatod a korlátozó nézőpontjaidat és lecseréled azt a sablont, ami alapján a döntéseidet meghozod. Bármikor a saját kezedbe veheted a kormányt, ahelyett, hogy a körülményeknek engednéd át az irányítást.

Nem a végzet, nem az univerzum dönt a sorsunkról, mi magunk alakítjuk az életünket a döntéseink által.

Minden döntésünk egy ítélet magunkról, mennyit érünk, mennyire vagyunk fontosak, értékesek saját magunknak. És hogy azok az álmok, tervek, célok, amiket szőttünk, járnak-e nekünk. Megérdemlem-e azt az életet, amit tényleg élni szeretnék?

A cselekvéseinkkel lényegében ezt az ítéletet tesszük valóságunkká.

Amikor egy betegség öröklődik, nagyon is érdemes mögé nézni és megkérdezni.

Milyen szokásaimmal teremtem és tartom fenn a betegségem feltételeit?

Milyen szokásokat vettem át a szüleimtől, nagyszüleimtől, a szűkebb környezetemből, amit automatikusan csinálok és adok tovább. Ezek lehetnek bármilyen, az étkezésben, mozgásban, kikapcsolódásban, kommunikációban vagy épp a konfliktusok kezelésében megjelenő szokások.

Hoztam neked egy szuper eszközt

Természetesen vannak fizikai korlátaink, adottságaink. De amikor féllábú ember képes futóversenyt nyerni, beszédhibásként pedig emberek millióit motiválni a beszédével, az azért elég bizonyosság, hogy ha le tudnak hullani a falaink, a korlátozó nézőpontjaink, mi mindenre lehetünk képesek.

De hogyan lehet lebontani azokat a falakat, amiket hosszú évek alatt építettünk, amikhez tradíciókkal, ezernyi érzelmi szállal kötődünk?

Ehhez hoztam neked egy könnyedén alkalmazható eszközt, a Bars® eszközét, amit itt részletesen bemutatok.

A Bars® kezelés egy lehetőség, hogy egy megszilárdult, korlátozó állapotot fellazítsunk.

Választanád a könnyedséget és örömöt, ami elvisz oda, ahová mindig is szerettél volna eljutni? Ahhoz az élethez, amit mindig is közel éreztél magadhoz?

Választanád önmagadat? 

+36204656033

Hívd számunkat és máris megbeszéljük az időpontot